Szerencsére a győri versenyek résztvevői szívesen osztják meg élményeiket másokkal. Következzen Peti beszámolója.

Előhangként csak annyit, hogy ismét megajándékoztam magam egy saját agyszüleményű listával, amit ráadásul tesztelnem sem sikerült, így teljesen vakon érkeztem a versenyre. Ezzel nem a teljesítményemet akarom magyarázni, csak a tényszerűség miatt írom le.

Íme a legújabb receptem az öngyilkosságra: link

Elsőként Rempi három lepkéjével hozott össze a sorsolás. Egyszer már repültem egy ilyen kettes típusú viperával, ellenük még nem, de most már értem, hogy miért nem szeretnek ellenük játszani. Akcióból simán bemozogják a fél pályát, és lehetetlen kiszámítani, merre lesznek a mozgásuk végén. Volt ugyan egy tornyos hajóm, arra meg rátapadtak, úgyhogy nem tudtam lőni a TLT-vel. Akkor lett volna esélyem, ha az első lövési körben jó sok sebet beviszek, de ellenfelem első 10 zöldkockás dobása kézből 10 kitérés volt, ami azt eredményezte, hogy sértetlen és gyakorlatilag eltalálhatatlan hajókra kellett vadásznom a csata további részében. Ez nem jött össze, Rempi nagyon jól manőverezett, a sérült hajóit eldugta a harcban, és általában egyes távból osztotta az áldást. A végére fémforgáccsá lőttem mindhárom lepkét, de mindegyik túlélte. Legtöbb sebzést a Black Market Slicer Tools-sal osztottam ki.

Itt még lett volna némi keresnivalóm, de aztán nem lett!

Második ellenfelem, ezúttal birodalmi színekben, Piedl Zsolt volt, akinek most alkalma adódott revansot venni a múltkori vereségért. Úgy érzem, ehhez nagyszerűen sikerült asszisztálnom! Ahogy Rempi, Ő is előzékenyen átadta a kezdeményezés jogát, ami azt eredményezte, hogy a rakétáimat megint kenhettem a hajamra, mert előbb mozogtam az összes hajójánál. Nem gondoltam volna, hogy PS8-as hajóra kelleni fog a Deadeye, de most már késő a bánat! Le is kapta gyorsan a rakétásomat, majd sorban a többit is. Közben nekem is sikerült lelőnöm a nap első, és egyben utolsó hajóját. Ez volt a legszorosabb csatám a versenyen, de ez is vereséggel végződött.

Ebből is simán ki lehetett volna hozni többet.

A harmadik meccsre nem is érdemes sok szót pazarolni. Hende Robi Flakon-Vuki listája ellen már játszottam néhányszor, soha nem sikerült fogást találnom rajta, ahogy most sem. Húsz perc alatt kikaptam 100:0-ra.

Gyorsan élni, gyorsan meghalni!

A negyedik fordulóban erőnyerő voltam, aminek egyrészt nem örültem, másrészt viszont addigra már annyiszor vertek bucira, hogy sok kedvem nem is lett volna játszani, meg aztán így a három vereségem ellenére sem lettem hivatalosan utolsó, bár én annak könyvelem el magam. Alapvetően most sem a listámmal volt gond szerintem, hanem a koncepcióval. Tesztelni ugyebár nem volt alkalmam, élesben pedig felvállaltam vele a szemtől-szembe harcmodort, ami nagy hiba volt. Utólag belegondolva ezzel inkább fogócskázni kellett volna.

Túl kevesen vagyunk ahhoz és a játékosaink zöme túl sokat utazik ahhoz, hogy aztán ki kelljen hagynia egy fordulót. A páratlan létszámra én felkínáltam most is lehettőséget, hogy szimultán játszom.